Görögország a földközi-tengeri éghajlati övezetbe tartozik, melyre a csaknem teljesen csapadékmentes nyár és a heves téli esőzések jellemzők. Az átlagosan legnagyobb csapadékmennyiség, és ezért a téli hónapokat is befolyásoló nedves, meleg klíma, Korfura és általában az ország nyugati részére jellemző. A Jón-szigeteken november közepe/vége és március között igen gyakoriak az esők. Görögországban, a legszebb évszaknak számító tavasz március végétől május közepéig tart, utána kezdődik a hosszú, száraz nyár. Ősz tulajdonképpen nincs is, a nyár októberben egyenesen télbe fordul. Az esőzések többnyire rendkívül hevesek, de csak rövid ideig tartanak, így a nap majd mindig újra előbújik. Éppen ennek az éghajlatnak köszönhetően kapta Korfu a „Smaragdzöld sziget” nevet, hiszen dús növényzet borítja az egész szigetet, amely az összes görög sziget közül, talán az egyik legzöldebb.

 Korfu növényzetének döntő többségét (kb. 75%)  az olajfák alkotják, melyek a sziget minden részén hatalmas erdőkben nőnek. Egyedül a Pantokrátor hegy magasabban fekvő részein nem található belőlük. Szép számban található még a különböző tuja és örökzöld félékből is, melyek közül külön figyelmet érdemelnek a Ciprus fák.

Természetesen megtalálhatóak a különböző termesztett növények is, gyümölcsösök, szőlőskertek és zöldséges vetemények is. Ezek általában a Pantokrátor hegy termékeny talajjal borított lejtőin, illetve a szintén hasonló tulajdonságokkal rendelkező Ropa völgyben helyezkednek el. Korfun a dísznövényekből sincs hiány, szinte alig lehet olyan házat találni a szigeten, melynek kertjében legalább egy pálmafa ne lenne, de általában rengeteg van belőük mindenhol. Főleg májusban a sziget gyönyörű színpompába borul, és megannyi különleges virág bontja szirmait a szivárvány minden színében. Igazi szívmelengető látvány fogadja ilyenkor az idelátogatókat.